Aktuális


 Tisztelettel meghívjuk Fisher Ernő születésének 100
. évfordulója alkalmából megrendezett kiállításra.



A 2014. október 2. november 9. közötti Nógrádi Múzeum és Galériában megrendezett Fischer Ernő emlékkiállítás keretében vetített interjú (1989) szövege

 
Itt vagyunk akkor, rögtön a kérdés lényegénél. Mi az, hogy ember, ebben a vonatkozásban? Azt hiszem, hogy most egy olyan fogalom megemlítését próbálom itt elmondani, ami végeredményben az emberre magára, a pedagógiára és a művészetre egyaránt vonatkozik. Ez a fogalom, ez az úgynevezett kulcsfogalom, mondhatnám csoda valami, amire én azt mondanám, az intenzív lét. Tehát ez alatt azt értem, hogy az ember maga az egész létben való helyével, mozgásával, magával az életével, létével, ha nem tud egy intenzív létet kialakítani, maga számára lehetővé tenni, kiharcolni, akkor a teljes emberi létezés a létben értékvesztést kap. Tehát végeredményben élménnyé tudom-e tenni az életet magát? Élménnyé tudom-e tenni az életet magamnak az embernek? Élménnyé tudom-e tenni a pedagógiát megint csak az embernek tulajdonképpen, de már pedagógiai vonatkozásban, tehát a fiatalságnak; és élménnyé tudom-e tenni a művet a létrehozott alkotást a művészetben? Tehát az élmény, az intenzív létezés, mint olyan egy összekötő, kohéziós erő, ami nélkül az élet egész autentikus léte, értelme valahol csorbát szenved, valahol értékéből veszít, ha ez az intenzitás nincsen meg. Az emberi életben, mint legfontosabb determináltság tulajdonképpen az idő, tehát az az idő, amit megélünk, vagy meg nem élünk, de az idő olyan értelemben, hogy véges a számunkra. Tehát a születés és a halál problematikája. Ez behatárolja az ember egész születés és halál közötti mozgását az emberi térben és időben. No de, pontosan ilyen döntő az idő faktor lényegében a pedagógiában is. A pedagógia lényegében végigkíséri az egész életünket. Ez nemcsak a fiatalokra korlátozódik egy iskolai, tanulási időszakra! Ez végigkíséri az egész életünket, végeredményben a pedagógiával mindig szembetaláljuk önmagunkat. A pedagógia végeredményben ugyancsak térben és időben fogalmazódik meg. Akár mit veszünk, a térben való gondolkodás, a dolgoknak a térisége, a tárgyaknak és a nem tárgyaknak, dolgoknak az átadása tulajdonképpen egyszerre térben és egyszerre időben zajlik. Végcélként a pedagógiában, az igazán nagy pedagógia mindig a háttérben, háttéri staffázsként odaállítja magát az időt. Minden nagy klasszikus mű, képzőművészeti mű, úgy épül fel, hogy meg tudja fogalmazni azt a filozófiai problematikát (az ember egész fogalmi és filozófiai rendszerével!), hogy a kép, mint élmény átvezet az idő élményébe. Mégpedig azért fontos ez, mert minden formának, ami mozgásban van, minden művön és minden igazi műalkotásban, műremekben pontosan a formáknak ez a csodálatos tulajdonsága olyan csodálatos ütemeket, ritmusokat képes felvenni, amelyik egyszerre közvetíti a mesternek, vagy a művésznek a temperamentumát, habitusát. Tehát azt a dinamikát veszi fel, amit a szubjektum adott belé. Mint ember adott belé. De a szubjektum közvetíti már az egész kor dinamikáját is, a korszak dinamikáját, erőterét és erejét és intenzitását, amelyikben a művész benne él. Tehát egyszer közvetíti a szubjektum mozgásrendszerét, egyszer közvetíti a kor mozgásrendszerét, itt tehát feltétlenül a mozgásnak, az időnek van egy nagyon lényeges szerepe. Csodálatos ez az egész világ, hogy foglalkozunk az anyaggal, kimondjuk azt, hogy anyag. Ezt az anyagot már mi a műben csak, mint tárgyat tudjuk megjeleníteni. Tehát a már formát kapott anyagot! Az anyagról fogalmunk nincs! Ma sem tudjuk mi a tér. Tehát mi a teret csak úgy ismerjük, hogy kanapé, hogy berendezés, utca, emberek. Tehát a berendezett teret érzékeljük. A teret magát nem tudjuk, mert ha Világ méretben is vesszük, akkor is Naprendszerek vannak, berendezett terek. Hogy mi a tér nem tudjuk! Az időt meg pláne nem tudjuk! Benne élünk egy Világban, aminek az igazi alapjait, a szilárd alapjait egyszerűen nem tudjuk, nem ismerjük! Tehát minden tudomány ide, minden tudomány oda, mi benne mozgunk súlyunkkal, maga a Világmindenség a maga gigantikus mozgásrendszerével, valamiben és dolgok mozognak benne, nem egyebek, mint erők, erőterek, amelyek az időben ilyen vagy olyan módon szerveződnek, épülnek, strukturálódnak, az emberi logika számára megközelíthetővé válnak! A katarzis volta tulajdonképpen az, hogy az ember a hétköznapi élet, minden napos idő dinamikájából szinte kikapcsolódik. Tehát ebből a sodrásból kikerül, és eljut valahová az időtlenség megéléséhez, az átéléséhez. Én ugyan létre hozok egy teret, azonban ez a tér nem azonos a valós, reális térrel. Ez a tér egy kontemplatív tér. Ez a tér egy olyan tér már, ahol a Fischer Ernő Alapítvány minőségek szerint rendeződik a tér. Tulajdonképpen az ember eljusson a térnek ahhoz az élményéhez, ahhoz a minőségi térnek a képlékeny megfogalmazásához, ahol a tér már gondolati térré tud alakulni. Szellemi térré. Csodálatos módon a művészet és az ember minden törekvése az, hogy ebben a metafizikus létben, vagyis a titkok, a tárgyak mögötti titkokba, valóság mögötti titkokba bele tudjon tekinteni. Ebbe segít bele tulajdonképpen maga a műalkotás. És ebbe segít bele elsősorban az, hogy a műalkotás akár zenei, irodalmi, vagy képzőművészeti, képes az idő mozgását befolyásolni, lassúvá tenni, kontemplatívvá tenni. A nagy mű, bizonyos időre kikapcsol, megállítja számodra az időt, és bekapcsol téged ebbe a teljes, totális létezésbe. Adva van az ember számára, az ember, a pedagógus, és a művész számára a létezésben az úgynevezett potencialitás, a lehetőségek, a nyitottság. A kérdés az, hogy a szubjektum eljut-e a személyiségnek arra az autonóm voltára, hogy ezzel a potenciális lehetőséggel úgy tud gazdálkodni, hogy ebből a potencionalitásból aktualitás lesz. Tehát konkrét tény. Valóság lesz. Aktualizálni tudja-e ezt a potenciális létet? Ez a feladatunk. Az ember feladata. Ez minden ember életvitelének a legfontosabb problémája. Az az ember él, aki a számára adott potenciális létet, át tudja vinni, aktualizálni tudja reális valósággá. Azonban itt jön a dolgoknak a bonyolultsága, hogy abban a percben, hogy aktualizáltam a potenciális létet, újonnan jön az új nyitottsága a valóságnak, az új dimenziók, amelyeket megint aktualizálni kell, tehát megint nyitottá válik. Ezért van az, hogy tulajdonképpen a jövő, mint potencialitás is számunkra megjelenik. A jövő mindig, mint potencialitás jelenik meg és mi állandóan útban vagyunk hazafelé. Állandóan útban vagyunk a jövő felé, aminek minden egyes fázisában az a feladatunk, vagy az emberiség feladata, hogy ezt a potenciális létet akuálissá tegye annak a kornak a számára. Praxisomban az vált be legjobban, hogy egy teljesen nyitott felületről, egy úgynevezett kaotikus képfelületből indulok el. Ebben az ú.n. kaotikus képfelületen kezdem a rendet. Tulajdonképpen a „teremtésnek" valamiféle analógiáját próbálom újólag adni, megismételni. Tehát elindul egy kristályosodás, egy erőpontok kialakulása. Ezeknek a további kapcsolódása, kohéziója a továbbiakban még bonyolultabban formálódik, alakul az egész képi felület egy szövedékké, struktúrává, de ez még mindig absztrakt értékeket tömörít és ezekből a már jól felépített struktúrákból formálódik, alakul, megy át a természeti valóságba és ez a természeti valóság kapja meg majd a szimbolikus formát. Az absztrakcióból a szimbolikáig csak addig viszem el, amíg az asszociatív, több gondolatra, vagy gondolatvitelre, gondolatrendszerre ad lehetőséget. Csak addig viszem el. Tehát az anyag képes rögtön átmenni, átváltani konfigurációba. Átvált. Metamorfózis lesz belőle. Átvált egy szellemi térbe. Úgyhogy pl. amikor a Nikét nézed, a Nikének már nincsen súlya, nincsen anyaga. Ezek az ú.n. vonatkozások lehullanak. A materiális rész lehullik, megmarad a dolgoknak a szellemi része. Tehát megmarad a leglényegesebb rész: a mozgás és a mozgáson keresztül a legfontosabb, hogy átvisz az időbe. Tehát időfaktorrá lesz maga a tér, az a forma, amit a Nike jelent, jelképez és a Nikének ez az elmondhatatlanul gyönyörű mozgása bevisz bennünket egy metafizikai létbe, az eszmei valóságba, az időbe!

Honlap: www.fischererno.hu                                                                        
E-mail cím:
szigyartogyongyi@t-email.hu









        A Losonc - Kálnó Kerámia Szimpóziumot 1989 óta évi rendszerességgel szervezi meg a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria a Szlovák Képzőművészeti Únió – Szlovákiai Keramikusok Szövetsége és a Žiaromat a.s. Kalinovo kerámiaüzem  társszervezésében. Az idén július 6-án kezdődött a szimpózium, amelyet augusztus 1-i kezdettel egy kiállítás koronáz meg a résztvevő 4 keramikus elkészült munkáiból. A Losonc–Kálnó Nemzetközi Kerámia Szimpóziumot. Az esemény idén 26. alkalommal nyújtott lehetőséget kerámiaművészeknek találkozásra és tapasztalatcserére, valamint mesterségbeli tudásuk és alkotóképességük kamatoztatására. 
A kálnói Žiaromat évről évre jelentős támogatója a szimpóziumnak; biztosítja a művészek alkotómunkájához szükséges helyszínt, az alapanyagot (samott), valamint a művek magas hőfokon való kiégetését a helyi nagy kapacitású kemencékben.
Az idei évfolyamon (is) női résztvevők voltak. Elmondható ugyanis, hogy a „szakmát” átveszik a nők; férfi keramikus egyre kevesebb van. Ennek társadalmi-gazdasági okai lehetnek – a megélhetéssel járó nehézségek (pl. drasztikusan lecsökkentek a megrendelések).
Ez évben a V4-ek országaiból érkezett a négy résztvevő: Kutak Adrien Szlovákiából, Pannonhalmi Zsuzsa Magyarországról, Ludmila Kováříková Csehországból és Halina Krawczun Lengyelországból.
A művészek a rendelkezésükre álló három hetet maximálisan kihasználták az alkotómunkára, ezért az idei kiállítás anyaga igen gazdag, egyben a szokottnál színesebb. Az alkotók munkáikon ezúttal kevésbé a samott nyers színét hagyták érvényesülni, a legtöbb esetben mázakat, festékeket használtak a plasztikákon, ezenkívül a megszokott és gyárilag adott égetésen kívül más eljárásokat is alkalmaztak, amelyek hatással vannak a színek kialakulására.
A szimpóziumon készült művek közül több nagyméretű alkotás a Nógrádi Múzeum és Galéria kertjében talált ideiglenesen otthonra.
 
                                                                                                                                                                                Németh Bozó Andrea













                         A kiállítást meghosszabítva 2014 . 8 . 15 -ig








Husz János 1415-ben és 600 évvel később

     A kiállítás Husz János halálának 600. évfordulója alkalmából szervezte a Tábori Huszita Múzeum Csehországban, a Prágai Huszita Múzeum Társaság és a Konstanzi Husz János Múzeum Németországban. Küldetése, hogy felhívja a figyelmet a kiemelkedő cseh teológus, a Károly Egyetem rektora és egyházi reformer személyiségére, aki nagy  kritikusa volt a pápának és az egyháznak. Gondolatainak terjesztését eretneknek nyilvánították, és 1415 július 6-án Kostnica községben elégették. Halála után kitört a cseh huszita forradalom, amely ellenállt a nyugati egyház keresztes hadjáratainak. Csehországban a középkori európai viszonylatban először hoztak létre egy modellt, amely biztosította a vallási toleranciát a különböző keresztény felekezetek számára. Husz János a cseh történelem egyik legjelentősebb személyisége lett mind a mai napig.


A kiállítás megnyitóján 2014. április 29-én, 16.00 órai kezdettel előadást tart a Tábori Huszita Múzeum vezetője - Mgr.  Jakuba Smrčka , THD  - „Husz János a kor és a hagyományok tükrében" címmel.

                                       








SZABÓ  GYULA  GRAFIKAI  VERSENYSZEMLE  LOSONCON  


A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria termeiben ez évben is kiállításra kerültek a már hagyományos gyermek- és felnőtt grafikai versenyszemle idén beküldött alkotásai. A versenyt Losonc város évente megrendezi, s célja felhívni a figyelmet a különféle grafikai technikákra, valamint a nagyközönség számára is közismertté tenni a neves nógrádi festő és grafikus, Szabó Gyula nevét. Ez évben 199 szlovákiai és szlovéniai általános és közép-, valamint művészeti alapiskola tett eleget a felhívásnak. A zsűri Dušan Krnáč képzőművész elnöklésével 199 grafikát választott ki. Közülük 36 díjat nyert, amelyet alkotóik a kiállítás megnyitóján vehettek át.

http://nmg.sk/index_subory/sglc2014_plagat.png



A kiállításon szereplő képzőművészeti alkotások kétféle módon kapcsolódnak a FÉNY... tematikájához:

A tájképeken, városképeken vagy gyárak épületbelsőit ábrázoló festményeken, figurális kompozíciókon a fény külső, érzékszervekkel felfogható mivoltában jelenik meg (természetes fény: nap, égitestek, tűz; mesterséges fény, amely ember által készített világító eszközökkel jön létre). A képek témáiban megjelennek a mesterséges világítás múltbéli eszközei. Más képeken a fény természetes forrásait láthatjuk: napot, tüzet. A napfénnyel átitatott világot a legmegkapóbban a tájképek közvetítik. A meglehetősen rideg gyári környezetben nehéz fizikai erőfeszítéssel dolgozó munkások alakjait a kemencék tüze világítja meg, amely különleges hangulatot ad a képeknek.

A fénynek egy másfajta megközelítése túlmutat e jelenség fizikai mivoltán. Ez a felfogás a szimbólumok sejtelmes világába vezet bennünket, mélyen a tudattalanunkba kódolt archetípusokhoz. A fény itt az isteni minőséget jelöli, a lét alapját, a reményt, vagy a belső fényt, amely az emberi létnek is alapvető tényezője.

A kiállított képek egy jelentős részének alkotója Szabó Gyula (1907 – 1972), losonci festő és grafikus. Művei szép számban találhatók meg intézményünk gyűjteményében, amelyek életművének egy keresztmetszetét reprezentálják. Alkotásaiban a fény különféle minőségben és kontextusban jelenik meg, amelyeket fentebb már nagy vonalakban vázoltunk, és amelyekből egy ízelítőt itt bemutatunk.

A kiállítás megtekinthető: 2013. Március 31-ig.











Észak-Nógrád népi viselete c. kiállítás




Őszi találkozás (Jesenné stretnutie) 2013

Az Őszi találkozások (Jesenné stretnutie) 2013 c. kiállításon 17 amatőr, Losonc és Poltár járásbeli képzőművész munkáját mutatják be. A művészek a losonci Nógrádi Művelődési Központ (Novohradsé osvetové stredisko) mellett tevékenykednek.
(szeptember 25. - október 6.)





Nemzetk
özi Kerámia Szimpózium 2013 

 

2013. július 15-én, a Losonc-Kálnó Nemzetközi Kerámia Szimpózium 25. évfordulóján ismét elkezdődött a keramikusok alkotómunkája a kálnói Žiaromat üzem területén. A rendezvény szervezője a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria a kálnói Žiaromat Rt., valamint a Szlovákiai Keramikusok Szövetsége.

A Szlovákiában egyedülálló kerámia szimpózium 1989-től megszakítás nélkül évente megrendezésre kerül, jellemzője a gyári környezetben folyó, a műtermi körülményeket nélkülöző művészi alkotómunka. A művészeknek lehetőségük van egy sajátos tűzálló anyaggal – samottal dolgozni, valamint a létrejött alkotásokat különböző hőfokokon, többek között egy nagykapacitású körkemencében égetni ki, amely régi, téglából és fából épült szerkezete, valamint hatalmas mérete miatt is kuriózumnak számít. A kálnói Žiaromat Rt. üzem 1994-től rendszeresen biztosítja a helyszínt, alapanyagot (samott), valamint technikai felszerelést az alkotáshoz.

Az idei évfolyam résztvevői Szlovákiából Anna Horváthová, Gabriela Luptáková és Ivica Vidrová, valamint Csehországból Šárka Radová.

Az elkészült alkotásokból 2013. augusztus 8-án nyílt kiállítás a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítótermeiben, ahol az idei anyagot egy, az előző évfolyamokból összeállított válogatás is kiegészíti.


Az ember és az univerzum 

Az ember és a világegyetem
Kiállítás a losonci Nógrádi Múzeum és Galériában

A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria termeibe lépve egy kellemes hangulatú, ugyanakkor elgondolkodtató, meditatív jellegű kiállítás fogadja a látogatókat. A tárlat egy örökké aktuális témát hoz elő, ti. az ember és a világűr kapcsolatát, ha úgy tetszik helyét a teremtésben.

A bevezetőt egy sor asztronómiai fénykép adja, amelyeket csillagászati műszerek segítségével készítettek csehországi és szlovákiai asztronómusok, lencsevégre kapva a világűr látványos és szabad szemmel nem megragadható jelenségeit: csillagokat, galaxisokat, csillagködöket stb. Egy másik teremben vetítés formájában további égi jelenségeket figyelhetünk meg – mint amilyenek a holdfázisok, nap- és holdfogyatkozás, hullócsillagok, üstökösök és egyéb égi látványosságok. A fényképeket a Rimaszombati Csillagvizsgáló bocsájtotta rendelkezésre.

A kiállítás további része már túlmutat az objektív világegyetem jelenségeinek bemutatásán. Az itt felsorakoztatott képzőművészeti alkotásokat a Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményéből válogatták: akvarellek, grafikák, művészi kerámia- és üvegművek sora az ember és kozmosz közötti kapcsolatok finomabb hullámait közvetítik – gondolatokat, érzéseket az ember szerepét illetően a nagy Mindenségben. Az érzékekkel felfogható, objektív világűrt itt már sok esetben felváltja a Teremtés vallásos-mítikus fogalma, ill. a belső kozmosz – az ember lelki-szellemi világának kivetülései. A teljesség igénye nélkül így látatlanban is lássunk néhány példát: mind a képeken, mind pedig a plasztikákon megjelennek olyan szimbólumok, amelyek összekötik az eget a földdel: torony (vö. Bábel tornya) és a létra (vö. Jákob lajtorjája), vagy a város, amely egykor, amikor még az ember egységben élt a természettel – a nagy világegyetem leképeződése volt kicsiben. Egyetemes, örökérvényű tartalmakat közvetítő ősképekkel is találkozhatunk, mint a szerelem, az anyaság, a bánat kozmikus szintre emelt alakjai Szabó Gyula grafikáin, és számos más szimbólum a Kozmosz és forma sorozatából.  Milan Sokol linómetszetei szintén az ember és a világegyetem kapcsolatát feszegetik filozofikus, de nem kevéssé szatirikus hangvétellel – az ember pozíciója, törekvései, hogy több-kevesebb sikerrel elérje a végtelent. Hogy hatalomvággyal, nagyravágyással jelentősebbnek érezhesse magát, vagy egyszerűen csak az embernek azzal az alapvető sóvárgásával, hogy önmaga fölé kerekedjen, kitörjön saját, beszűkült világából, s felérjen az „égig”. 

Pavol Muška akvarell-sorozatai a látható világban való megtestesülés és átváltozás metafizikai módját mutatják be.  A losonci születésű és nemrégiben elhunyt Eduard Antal szürrealisztikus táj-vízióin az ég és a föld találkozik, az ember jelenléte különös, tudományos-fantasztikus hangulatot keltő tárgyakkal van jelezve. A kiállított plasztikák hasonló tartalmakkal még változatosabbá és sokszínűbbé teszik a tárlat nyújtotta vizuális élményt – példaként említeném Ján Zoričák Hírnök a világűrből című üvegművét. Az említetteken kívül még számos más neves szlovákiai és külhoni művész alkotásaival ismerkedhet meg a szemlélődő látogató.

A kiállítás mind gyermekek, mind felnőttek számára tanulságos anyagot kínál, bővíti a világról szerzett ismereteket, ugyanakkor a képzőművészeti alkotások segítségével megnyitja az utat a képzelet dimenzióiba. A kiállítás létrejötte a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria dolgozóinak, elsősorban Illés Zoltánnak és Anna Vančovának köszönhető. 

Megtekinthető: 2013. Július 31-ig.

Szeretettel várnak minden kedves látogatót.

Nyitvatartási idő: Kedd-Péntek:  9.00 – 17.00, Vasárnap:  14.00 – 17.00

 

Németh Bozó Andrea

  





T
izenkét losonci származású kreatív művész személyes nyilatkozatokata.


A XI. AKVARELL TRIENNÁLÉ

A losonci Akvarell Triennálé a jelenkor akvarellfestészetére irányuló nemzetközi versenyszemle, amely 1983 óta rendszeresen megrendezésre kerül Losoncon, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria szervezésében. Szlovákiában ez az egyedüli rendszeresen megrendezett kiállítás, amely a szlovákiai és külhoni akvarellfestészetet hivatott bemutatni. A rendezvény egyben emléket állít annak a gazdag akvarellművészeti hagyománynak, amelyet a múltban Felső-Nógrád területén élő és működő képzőművészek hoztak létre.

         A versenyszemle és kiállítás célja, hogy feltérképezze és bemutassa azokat a kortárs művészeti alkotásokat, amelyek akvarell-technikával, ill. annak újfajta felhasználásával készülnek, valamint e technika segítségével újfajta felfogásmódot, meglátást reprezentálnak. Minden évfolyamhoz katalógust is adunk ki. Mivel ez a hagyományos és igen régi képzőművészeti technika egyre inkább háttérbe szorul a kortárs művészetben, rendezvényünkkel egyben szeretnénk ösztönözni jelenkori képzőművészeinket a technika tovább- éltetésére és továbbfejlesztésére.

Jelentkezési lap

Szabályzat












Banal
ity And Grace

Are these two opposites or are the banal and the graceful intertwined? 118 artists from 25 countries have tried to find an answer to this question and have submitted a total of 208 artworks for the exhibition Banality and Grace.

For whole centuries, the two concepts were separated by an impassable border, the graceful having been associated with wealth and luxury and the banal with poverty and everyday life. However, modern times have altered this perception and discover grace in the vulgar and the ordinary. It is always a great challenge and responsibility to determine a topic and to steer the attention of artists in its direction. For some artists, the topic becomes long-term inspiration.

The jury headed by Professor Marga Persson has chosen 63 professional artists and 17 students and 110 artworks for the competition. Admitted professional artists come from 22 countries but selected students only come from Slovakia and the USA.

Although the globalisation has reached visual arts as well, a number of common features can be observed in artworks originating in certain areas.

Many artists really embraced the topic and have thus found new inspiration. In this respect, a number of interesting works of art from Finland and Norway must be highlighted that feature cultivated colours and perfect craftsmanship. A pleasant surprise were artworks of students lead by our colleague Jozef Bajus at the Bufallo University in the USA. Applying various natural materials they achieved many new shapes and forms. Charged with powerful emotions is a collection of felt ”Babies” from the Lithuanian artist Egle G. Bogdaniene. A very humorous and direct approach was taken by the TXT member Silvia Čierniková and her Spaghetti: Equal Stomach. Daniel Szálai has created a noble ”Crown” from metal nuts held together by bamboo sticks. Ya-chu Kang from Taiwan made use of last exhibition´s wrappings to create a sophisticated collection of ladies´ handbags. Refined and exciting are little objects by Nikola Čiripová as well as those created by Zuzana Martinusová, a student working under the lead of Iveta Miháliková at the ŠUV in Bratislava. Her fellow student Anna Gregušová has succeeded in charming the jury with her collection ”Foam Rubber As An Attire”. Hannele Ollakka and Nina Nissonen from Finland as well as Blanka Šperková have created gracefully banal shoes. Ulla Pohjola from Finland and Velga Lukaza from Latvia expressed themselves with perfect traditional handmade embroidery.

Brigitte Amarger from France and Ludwika Zytkiewicz from Poland who were both awarded at last year´s 13th exhibition, will present a selection of their works in separate individual exhibitions.

In the course of opening the exhibition Banality And Grace, the winners in professional and student categories will be announced.

Participating countries:

England, Argentina, Belgium, Czech Republic, Denmark, Finland, France, Chile, Ireland, Japan, Lithuania, Latvia, Mexico, Germany, Norway, Poland, Austria, Slovakia, Switzerland, Taiwan, Turkey, USA


Silvia Fedorová, curator




A Bojnicei kastély kincstárából





A kiállításon bemutatásra kerül több mint 200 
képzőművészeti és a kézműves ipari gyűjtemény a SNM - Bojnice-i múzeum tárlatábol.   Festmények, rajzok, nyomatok és szobrokcseh és bécsi porcelán, olasz majolika, német kerámia, üveg, ezüst, órákat és fegyvereket Mgr. Katarína Malečková a kiállítás kurátora rendezte el.



          

igazgató: Iveta Kaczarová,  00421 47 4332 980  nmlc@stonline.sk   *   webmester: postmaster@nmg.sk